Az alkotás szabadsága
1. Hogyan hozta meg az élményfestés a kedvemet a festészethez?
Sokan hiszik azt, hogy a festés csak a kevesek kiváltsága, és ecsetet ragadni csak komoly, született művészi tehetséggel szabad. Ha őszinte akarok lenni, hosszú időn keresztül én magam is pontosan így gondoltam. Az iskolai rajzórákon sosem éreztem magam igazán magabiztosnak, nem igazán tudtam rajzolni, és mindig ott motoszkált bennem az érzés, hogy a kézügyességem ezen a téren egyszerűen nem az igazi. De az alkotás iránti vágy mindig is ott lapult a szívemben.
Már egy jó ideje vágyakozva figyeltem az élményfestésről készült beszámolókat, és szerettem volna én is kipróbálni ezt a különleges technikát egy közeli, hangulatos alkotóházban. Sokáig halogattam, de végül vettem egy nagy levegőt, jelentkeztem – és ez a döntés teljesen megváltoztatta a művészethez való viszonyomat.
2. Olajfesték, kavicsos folyópart és a tiszta kikapcsolódás...
A bejegyzés kiemelt képén látható festményeket egy csodálatos élményfestős csoportban, közösen készítettük el. A hagyományos, gyorsan száradó technikák helyett mi valódi olajfestékkel dolgoztunk, ami egészen különleges, mély tónusokat és lágy átmeneteket kölcsönöz a vászonnak. Nézzétek csak, milyen gyönyörűen mutat az állványon a vízen tükröződő, virágokkal teli csónak, vagy a földön elterített pléden pihenő hattyús tópart és a varázslatos északi fény!
Az élményfestés legnagyobb csodája számomra az, hogy a hangsúly nem a technikai merevségen vagy a tökéletes anatómiai rajztudáson van. Lépésről lépésre, egymást segítve építettük fel a képeket, és közben rájöttem: a festés nem stresszforrás, hanem a létező legjobb kikapcsolódás és feltöltődés mindenkinek, aki egy kicsit ki akar szakadni a hétköznapok rohanásából. Ahogy az ecset jár a vásznon, megszűnik a külvilág.
3. Kiállítás az Alkotó házban...
A közös munka és a rengeteg pozitív energia végül valami egészen fantasztikus dologgá nőtte ki magát. A csoportunk tagjainak munkáiból egy szuper kiállítást is rendeztünk az alkotóházban!
Hatalmas büszkeséggel töltött el bennünket, hogy a megnyitóra rengetegen eljöttek. Olyan jó volt látni az érdeklődők, barátok és családtagok arcát, ahogy csodálják a gyönyörű, színes olajfestményeinket. Ez a kiállítás volt számomra a végső bizonyíték arra, hogy a bennünk lévő kreativitásnak nem szabhat gátat egy rossz gyerekkori rajzóra-emlék.
A Kresaműhelyben mindig arra törekszem, hogy megmutassam: az alkotás egy belső utazás önmagunk felé. Ha te is régóta halogatod, vagy úgy érzed, „nincs hozzá tehetséged”, tiszta szívből ajánlom: tegyél egy próbát az élményfestéssel! Ragadj ecsetet, engedd szabadjára a fantáziádat, mert az alkotás öröme mindannyiunké.
Te próbáltad már az olajfestést vagy az élményfestést? Melyik képünk tetszik a legjobban a folyóparti csendéletben?
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem!
Üdv: A blog írója: Csilla
Itt is megtalálsz...
Munkáim képekben...
Újdonságok a webshop polcain
Készítés alatt...
